Hosszú-hosszú kihagyás után úgy döntöttem, kézbe veszek végre néhány kortárs sci-fi kötetet, hadd ne essek ki annyira a méjnsztrímből, később meg csak kapkodhatom a fejem. A könyvesboltban a Solaria néhai "sztárkritikusának", Balfrásznak a legújabb regénye kellette magát igéző darázs-színeivel, így megvettem, hazavittem, elolvastam.
Namármost adva vagyon egy politikailag nem túl stabil lábakon álló galaxis (elnézést, csak egy szektor), egy politikai körökben elkövetett tömeggyilkosság, és a „Ház” nevű szervezet, ami világtalan kardforgató hölgyek, a Justitiák bevetésével tesz pontot az efféle bűnügyek végére. Ennek az ügynek a felgöngyölésére egy „Darázs” becenévre hallgató Justitiát küldenek, az ő sorsát kísérhetjük nyomon.
Míg Rutger Hauer mindenféle trükk nélkül kardozgatott a Vak végzet c. filmben, fekete-sárga ruciban domborító hősnőnknek szüksége van egy másik személyre, egy „Szemre”, akinek a látását használja oly módon, hogy beférkőzik a tudatába. Ez már önmagában kissé parodisztikussá teszi a történetet, főleg, hogy a tárgyakat csak valami kütyüvel érzékeli eleinte, de aztán pár oldallal odébb már „elfelejti” használni, anélkül is képben van a dolgokkal. A „nyomozás” olyan simán megy, mint az álom, minden sejtés bejön, a bonyodalmak ott kezdődnek, ahol a regénynek véget kellene érnie, apró hősnőnk ui. beleszerelmesedik a lapátkezű, langaléta elkövetőbe, aki nem más, mint a szektor rendszereinek törvényes, de inkognitóban bújkáló örököse.
Aki – hozzám hasonlóan – arra számít, hogy a Justitia egy dögös, fordulatos, neadj'Isten izgalmas regény, azt könnyen csalódás érheti. A vak, női harcművész tényleg életképes regényalany volna – amennyiben az író él is a kínálkozó lehetőséggel. De nem élt vele. A pöttöm, hol humorherold, hol érzelgős, hol kemény domina vaksága leginkább csak „papíron” létezik, más érzékszerveinek használatát – hacsak a kissé gyengécske telepátiát – nem erőlteti a Szerző. Az eredeti jelleme ráadásul háttérbe szorul idővel, félig-meddig statisztaszerepre szorítkozva az egyre-másra felbukkanó szereplők népesedő táborában. A vaskos regény egyébként három könyvre van tagolva, amiről nem tudtam eldönteni, hogy Zsoldos-, vagy Asimov-utánérzést kelt-e bennem. Az első könyvben letudott nyomozás a második kettőben birodalomalapítós, politikai csatározós, pszichoszörnyes űroperává alakul, az események vontatottá válnak, a számítástechnikából és a földrajzatlaszból kiragadott nevek mögött pedig nem bújnak meg kidolgozott, szerethető karakterek. Az akciórészek, amik színesíthetnék a cselekményt, kiszámíthatóak, ráadásul nélkülözik a leírást, így az embernek többször is vissza kell olvasnia, ki lőtt, beszélt, vagy került valahová az adott jelenetben. Ami a hősnőnket illeti, ő maga is elvész ebben az egy-az-egyben asimovi világban, a cselekmény szempontjából mellékszereplővé silányul. A női hős egyik legnagyobb ziccere pedig, a finom erotika ritkán, de inkább durva pornográf köntösben jelenik meg – sajnos.
Milyen is a Justitia? Önmagában nézve inkább afféle lányregény, ami talán a tinilányok körében találhatná meg a maga célközönségét. Ha a sci-fi irodalom többi alkotása között szemléljük, akkor talán a „tucatregény” címkét ragasztanám rá. Nem nagyon jó, nem is förtelmesen rossz, de aki hasonló történet(ek)re vágyik, olvassa el inkább Zsoldos Pétertől a Távoli tűz c. regényt, ill. Isaac Asimovtól az Alapítvány és Birodalmat. Politikai intrikák, mutáns pszichopata ember, birodalmak felemelkedése, és bukása – ezekben is mindezt megtalálja.
Kiigazítás: nem tudom, hogy a Szerző, vagy a szerkesztő hibája-e, de imitt-amott zavar van egyes fogalmak, és kifejezések terén.
- Ha valakinek valamilyen hibáját, mulasztását semmisnek veszem, akkor megbocsájtok, és nem megbocsátok. Bocsátani szabadlábra szokták az embert.
- Rengetegen keverik az ágyék, és a lágyék fogalmát. A nemiszervek a lágyéki részhez köthetőek, ágyéktájon a vesék vannak, pl.
- Orrlövész nincs (talán csak az elefánt), a Szerző inkább a meglapuló gyilkosra gondolhatott.
- Van még néhány aranyköpés, de azokat már nem jegyeztem meg.
A Justitiát nem ítélem el, mint néhány véres szájú kritikus más fórumokon, de ennél azért többet vártam, Balfrász.
