Cs. Szabó Sándor mint Richard Morgan műfordítója
Úgy tűnik egy magyar kiadó mégis engedett korábbi „esdeklésemnek”, és belefogott Richard Morgan noir sci-fi trilógiájának magyarításába. Az Agave Kiadó jelenleg a dicséretre méltó munka kellős közepén tart, hiszen a közelmúltban Takeshi Kovacs kalandjainak már a második kötete jelent meg. És miután az első regény, a Valós halál Totth Benedek fordítói pennáját dicséri, némi zavarral fogadtam a hírt, hogy a második történet, a Törött angyalok, egy másik irodalmár, Cs. Szabó Sándor műfordítása. Így aztán elsősorban Sándorhoz fordultam információkért.
Sándor, hogyan, mikor kaptad meg a megbízást a Törött angyalok fordítására, hiszen úgy hallottuk, egy másik fordítótól vetted át a félbemaradt munkát?
Kicsit áttételes ez az ügy, mert először a harmadik rész (Woken Furies) fordításával bíztak meg. Egy közös ismerős ajánlására készíthettem próbafordítást, ami alapján képbe kerültem, a féltégla kötet már nálam volt, úgyhogy neki is láttam egy kilenc hónapos, akkor kényelmesnek tűnő határidővel. Majd még a félút előtt, januárban jött a megkeresés, hogy át tudnék-e nyergelni a második kötetre, ami végül a Törött angyalok lett, ugyanazokkal a feltételekkel és határidővel. A kezdők lelkesedésével igent mondtam, február elején megjött a könyv, ami méretre ugyan kisebb, de mivel papírkötésű és vékony lapos, karakterre nem sokkal marad el a harmadik résztől.
Milyen állapotban vetted át a kéziratot, mennyi készült el az előző fordító/k munkájából, vagy önszántadból esetleg úgy döntöttél, hogy elölről kezded az egészet)?
Teljesen nulláról kezdtem, nem kaptam meglevő fordítást, bár utólag rájöttem, hogy az se lett volna megoldhatatlan. Valahogy fel sem merült bennem akkor. Egy kifejezéslista is jól jött volna.
A látványos borítón (Major Ákos műve) a nem kevésbé figyelemfelkeltő cím vonzza az olvasó tekintetét, kitől származik ez a Törött angyalok?
Én "Megtört angyalokra" műferdítettem a "Broken Angels" címet, a szerkesztés során lett visszaállítva Törött angyalokra. Mivel a borító mellett a cím az egyik legfontosabb kirakati eleme a könyvnek, úgyhogy ez a kiadó területe.
A disztópia összes neologizmusát átvetted Totth Benedektől, vagy esetleg módosítottál valamit, ami nem tetszett, illetve voltak új kifejezések is, amelyek célnyelvi megfelelőjét neked kellett kitalálni?
A Valós halált még korábban olvastam, meg menet közben is nézegettem, amit csak tudtam, igyekeztem azonosítani és átvenni, módosítani szándékosan nem módosítottam semmit, újat nem nagyon kellett kitalálni. Persze nem mindig sikerült mindent megfelelteni.
Olvastam a blogodban, hogy elgondolkoztatott a regényben előforduló számos vulgáris kifejezés fordítása és ennek hatása a mostanában keletkezett saját prózádra. Összefoglalnád röviden, hogy is van ez?
Most ha azt mondanám, hogy Kovacsék csúnyán beszélnek, nem mondanék teljesen igazat, mert a fuck és shit, amik jelen kategória 95.67%-át képezik annyira nem kirívóak abban a nyelvi környezetben, mint nálunk egy b+. Én magam sem magyarul, sem angolul nem nagyon használok ilyesmiket, de nem dugom prűden a homokba a fejem a hallatán egyiknek se. Ízlések és pofonok. Kellett pár oldal, mire megszoktam, de most már saját írásokban is elereszt ilyesmit némelyik szereplő a megfelelő szituációban. Nem értek amúgy egyet azzal, hogy szépirodalmi szövegben nem lehet káromkodás. Irgum-burgumot meg mégse adhatok Kovacs-szan szájába. Bár elgondolkoztam, hogy milyen lenne, ha egy csatajelenet közepén azt mondaná, hogy "Ezer bomba és kartács!"
És, ha már a karakterek hitelességénél tartunk, megkérdezném (a kritikus előbújik, sorry), hogy amikor az 53. o.-on a zsoldos Schneider megkérdezi Kovacsot, hogy – Még mindig a sziklán „csücsülsz’? -- akkor milyen szándékkal választottad ezt a kifejezést, ill. mi volt az eredetiben?
Az eredeti könyv már nincs nálam. Valószínűleg azért lett az, mert Schneidernek vannak néha infantilis pillanatai és Kovacsot is szerette ugratni ezzel-azzal, így figyelhetett be ez a szó. Miért, nagy gáz?
Végül is egy infantilis véreskezű zsoldos felőlem akár gügyöghet is… Akkor viszont azt szeretném tudni, hogy a te nyelvi érzékeddel miért használod állandóan a páros testrészeket többes számban?
Most az én nyelvi érzékemről szól a kérdés (amibe tahó vidéki módjára ez simán belefér, mivel anno a szabályok összeállítói kisebb ívben tettek az aktuális nyelvhasználat gondos feltérképezésére és úgy hoztak egy szabályt ezzel kapcsolatban), vagy hibakereső üzemmódra álltál rá? :)
Miután most a fordítást vettük górcső alá, naná, hogy hibák után kajtatok, de elismerem, hogy sokan, nálam tanultabbak is kiálltak és ma is kiállnak a többes szám mellett. És hogy bizonyítsam jó szándékomat, még a címben is a kezeid közé helyeztem az angyalokat! De ha már az angyaloknál tartunk, a nyelvhasználati finomságoknál is jobban érdekelne, hogy hogyan hat lelki gátlásaidra (vannak ilyenek, ugye?), amikor a regényben drasztikus jelenetekkel, szókimondó erotikával, majdhogynem blaszfémikus megnyilvánulásokkal kell megküzdened?
Az erotikában mi a blaszfémikus? A lelki gátlásaim meg hogy jönnek ide? :) Igyekeztem az eredetihez hűen átadni, bár néha tudatosan finomítottam, széleskörű lelki gátlásaim miatt a "we fucked"-ből inkább "szeretkeztünk"-et csináltam, bár ahogy azt már pár klasszikus leszögezte a gettókból, hogy "I fuck not make love". A technikai részletek meg olyanok, amilyenek, valahogy csak le kell zajlania a menetnek. Szerencsére a kortárs scifiben is akadnak referenciák, így tudtam előtanulmányokat folytatni.
Most először fordítottál nagyprózát, vagy esetleg más témában már kipróbáltad magad?
Ez volt az ötödik könyv, amit fordítottam, de regényben az első. Terjedelemben meg annyi, mint az eddigi fordításaim összesen, meg még egy kicsi. Remélem, azért kezdeti botladozásnak elmegy.
Mennyi idő alatt birkóztál meg a Törött angyalokkal?
Szűk öt hónap, munka meg egy újszülött kislány mellett.
Mi volt ebben a regényben számodra a legnehezebb?
Egyértelműen a terjedelem, rászorított arra, hogy rendszeresen, tervszerűen neki tudjak ülni. Azonkívül néha nagyon kacifántosra veszi a leírásokat, már ránézésre örültem, ha egy oldalon sok párbeszédet láttam.
Egy írót nem idegesíti, amikor másnak a papírra vetett gondolatait kell tolmácsolnia? Úgy értem, ezt kizárólag megélhetési meggondolásból csinálod, vagy örömet okoz, amikor sikerül híven visszaadni idegen mondatokat, elképzeléseket?
Hogy mennyire híven sikerült, azt nem nekem kell megítélni, már volt, aki jelezte, hogy ő jobban tudta volna. (Igyekszem összeszedni magam.) Íróként pedig nagyon érdekes dolog regényt fordítani, nem csak munka, hanem bizonyos értelemben szórakozás és tanulmányozás is, sokkal többet profitálhatok ebből, mintha csak akár angolul, akár magyarul elolvasnám. Itt szinte a kezem között bontakozik ki a cselekményszövés, a karakterábrázolás, a történet ritmusa, a jelenetek felépítése, szóval minden, amitől a regény olyan lesz, amilyen. Kicsit olyan ez, mint amikor egy ismerősöm úgy tanított számítógépet szerelni, hogy szétszedette majd összerakatta velem a masinámat. Lelki gátlásaimra visszatérve pedig, mint azt már korábban is érintettem, ami így megihlet, azt igyekszem gátlástalanul alkalmazni is, nem másolni, hanem felhasználni. A jobbtól bölcs dolog tanulni.
Persze, hogy jobb dolog, ezért gyorsan megkérdezem, kitaláltad már a rád bízott harmadik kötet magyar címét?
A cím nálam "Fúriák ha felébrednek" egyelőre, de ebben úgyis a kiadó hoz majd döntést, bár általában nyitott a javaslatokra, újabban a blogján
ír ki pályázatokat kavarcosabb címek magyarítására.
Beszélgetésünk lezárásaként hadd árulkodjak még egy keveset interjúalanyomról, aki e cikk címével kapcsolatban egyik mailjében szerénykedve közölte:
-- Megjegyzem, hogy nem vagyok teológusnak tekinthető a végzettségem szerint, csak egy laikus, aki elvégzett egy teológiai szakot. :) De a szó hétköznapi értelmében talán elmegyek annak.
Elmegy… elmegy, ugyanúgy ahogy Cs. Szabó Sándor a szó legjobb értelmében „elmegy” angoltanárnak, drámapedagógusnak, írónak és a Törött angyalok műfordítójának. És én személyesen pedig már alig várom, hogy azokat a fúriákat is felébressze…
Interjút készítette: Odo
© Solaria Sci-Fi Magazin . Minden jog fenntartva.
