„Másfélék vagyunk. Különféle erőknek szolgálunk. Ám a Homályban nincs különbség a setét és a fény hiánya közt…”

Fény és sötét. Jó és rossz. Az ember ezekbe az attribútumokba szervezi az őt körülvevő világot. Ám ahogy nincs nappal éjszaka nélkül, úgy jó sincs rossz nélkül. Ezt a dualista gondolkodást veszi górcső alá Szergej Lukjanyenko Őrség-sorozatában, mely a posztszovjet éra Oroszországába helyezi modern fantasy meséjét. Ám a fantasy bármennyire is elsősorban fantázia műve, a kortárs orosz irodalom egyik legismertebb SF/fantasy szerzője ebben a sorozatában olyan témákat boncolgat, melyek komolyságukban túllépnek a műfaj korlátain.

Lukjanyenko felhasználja az elmúlt évszázadok fantáziavilágát, mítoszait és mesés kreatúráit, és azokat saját szájíze szerint formálja át. Adva van a Fény és a Setét örök harca. Ebben a mágikus képességekkel bíró Másfélék vesznek részt, akik a Homály – egy, a sajátunk mellett létező különös világ – által emelkednek ki az emberek közül. A Homályban a nem fizikai világ anyagiasul: érzések, érzelmek öltenek itt kézzel fogható formát. A két pártra szakadt Másfélék évszázados szembenállását azonban korlátozza a Megállapodás. Eszerint a két fél nem léphet fel nyíltan a másik ellen, megőrizve az Egyensúlyt. Mindkét oldal létrehozta ezért a másikat felügyelő szervezetét: a Fénypártiak az Éjszakai Őrséget, a Setétek a Nappali Őrséget.

Bár első hallásra a felállás az USA és a Szovjetunió hidegháborújára emlékeztet, azonban a szerző hamar biztosít minket róla, hogy a párhuzam csak látszólagos. Ugyanis míg az embereknél megvan az esély rá, hogy jobb belátásra térnek, és esetleg beszüntetik ellenségeskedésüket, addig a Másfélék, éppen abból adódóan, hogy nézeteik alapvetően különböznek, soha sem lesznek képesek kiegyezni. A Másfélék erejüket a normális emberekből nyerik: a Fény a „jó” érzésekből, a Setét a „rossz” érzésekből. Azonban míg a Fény az érzések elszívásával elapasztja az Erő forrását, addig a Setét éppen hogy ezzel is növeli ezeknek az érzelmeknek az intenzitását: a boldogságot szomorúság váltja fel, de a dühöt csak még nagyobb düh.

Jelen cikk tárgya a két első Őrség-könyv filmadaptációja, főleg a könyvek és filmek alapvető különbségeire fektetve a hangsúlyt. Felhívnám a figyelmet, hogy sok fontos információ szerepel majd a későbbiekben, mely elronthatja az olvasás és filmnézés élményét.

Az első film, az Éjszakai Őrség fogadtatása pozitív volt mind belföldön, mind a nemzetközi porondon. A viszonylag nagy költségvetésből, modern vizuális és speciális effektekkel készült film látványvilága borús, sötét, igen jól átadja a regény hangulatát. A főhős, Anton Gorogyeckij, a moszkvai Éjszakai Őrség munkatársa, aki belekeveredik a Fény és a Setét gigantikus párharcába. A film prológusa remekül megoldja azt a problémát, ami gyakran előkerül az adaptációknál: bizonyos fontos és alapvető információkat mond el, amit a regény narrációban zökkenőmentesen képes megoldani, de egy filmnél igen nehéz a párbeszédekbe átültetni. Igazán látványos, amikor Gesszer, a Fény vezére és Zavulon, a Setétek feje egy ember fülébe suttogva fogadja el a Megállapodást, s közben az ember a megpróbáltatástól megöregszik. Itt úgy tűnik, a Megállapodást Gesszer javaslatára fogadták el, de a könyvekben az embernek az az érzése támad, hogy valójában azt a két vezéren kívüli harmadik erő akaratának megfelelően kötötték. Mind Gesszer, mind Zavulon a későbbikekben olyan lépéseket tesz, melyekkel éppen a Megállapodás kijátszását célozzák. Mintha csak egy nagyobb erőtől való félelmükben volnának hajlandóak betartani a játékszabályokat, melyekre az Inkvizíció pártatlan Másféléi ügyelnek. Mindenesetre ez a jelenet felvázolja az alapkeretet, melybe Anton története illeszkedik.

Antonnak a boszorkánnyal való üzletkötése egyértelműen a Nappali Őrség könyvből vett motívum, így szinte biztossá válik, hogy a két film nem egymástól függetlenül született, mindkettőt egyszerre álmodta meg a forgatókönyvben Timur Bekmanbetov (a rendező) és maga Lukjanyenko, és mint ahogy már említettem, sikerült – még ha csak lebutítva is – átadniuk a könyvek hangulatát és mondanivalóját. A boszorkány figurája később a Nappali Őrség filmben tűnik fel, ahol szemrehányást tesz Antonnak, amiért csaliként segédkezett az Éjszakai Őrségnek az ő elfogatásában. Az első filmben a boszorka szerepe abból állt, hogy megteremtse a későbbi szereplő, Jegor (Anton fia) és Anton közti viszonyt. Anton ugyanis meg akarta öletni a még meg nem született fiút (elhitte a boszorkánynak, hogy nem az ő gyereke). Mikor a történet során Anton egy vérszemet kapott vámpír üldözése közben összefut a fiúval és megtudja, hogy ki ő, igyekszik eltitkolni az igazságot. Ezt használja fel Zavulon, hogy magához csábítsa a potenciális Másféle fiúcskát, aki miután szembesül vele, hogy a Fény is ugyanúgy licencet ad a vámpíroknak és hogy Anton képes lett volna őt megölni, a Setétet választja. Ez egyébként az Éjszakai Őrség leggyengébb jelenete: nincs meg a motiváció valós alapja. Jegor attól, hogy Anton a véletlen dulakodás során majdnem megölte, még nem kell, hogy a Setéthez pártoljon. Ez a következetlenség még nyilvánvalóbb, ha megnézzük a Nappali Őrség filmet, mely a fő történetelemeket továbbra is az Éjszakai Őrség könyvből veszi, de a sztori az előző filmét követi. Itt Jegor éppen azért száll szembe Szvetlanával, az előző részben felfedezett és sikeresen megmentett Hatalmas Varázslónővel, Anton szerelmével, mert attól tart, hogy a nő elvenné tőle az apját. Egyértelmű, hogy a fiú nem veti el magától apját a korábban történtek miatt. Persze az is egyértelmű, hogy a fiú önző és én-központú hozzáállása Setét beállítottságúvá teszi. A könyvekben Jegor és Anton közt semmilyen rokoni kapcsolat nem áll fenn: csupán szimpátia alakul ki a fiúcska és az őt a vámpírtól megóvó Fénypárti mágus között. Ez a Jegor annyi hasonlóságot mutat a filmek Jegorjával, hogy megveti a Megállapodást, azt, hogy a Fény minden jótettért köteles engedni a Setéteknek. Azonban a könyvben a fiúcska nem kötelezi el magát egyik félhez sem, aurája „tiszta” marad, és éppen ezért fog később jelentős szerepet játszani a Fény erőinek terveiben.

A másik nagyon ellentmondásos figura maga Anton. Kezdetben mind a filmben, mind a könyvekben a két karakter hasonló: jó képességű mágus, aki csak kényszerből lett műveletis, Gesszer kedvence, s a Szvetlanával való találkozása miatt igencsak fontossá válik a Setét és Zavulon szemében is. A két Anton-figura folyamatosan rázódik bele a terepmunkába. Ám a könyvek Antonja megfontolt, megtanulta, hogy míg a sakkjátszmában ő a gyalog szerepét tölti be, addig meg kell próbálnia úgy lépni, ahogy a legjobb saját maga és a Fény számára. Elkötelezett a Fény ügye mellett, de ha kell, szembeszáll Gesszer akaratával és elképzeléseivel. Azonban ahogy Gesszer többször is megjegyzi, Anton valami módon minden cselekedetével képes kihozni a legjobb megoldást. Ezzel szemben a filmbeli Anton igencsak önfejű, cselekedeteit mintha az érzelmek fellángolása hajtaná. Szvetlanával szembeni viselkedése is furcsa: megpróbál közeledni a lányhoz, de egyúttal el is taszítja magától. A könyvekben Anton és Szveta kapcsolatát az jellemzi, hogy a férfi fél, hogy elveszti a nőt, mikor az Hatalmassá válik. A Nappali Őrség filmben is valami hasonló jelenik meg, de ott nem válik olyan egyértelművé, hogy ez-e az oka Anton viselkedésének. A filmbeli Anton figurája estetlen, ellenszenves, nem lehet vele teljes mértékben azonosulni, míg a könyvek Antonja egy vívódó hős, aki ha szükséges, feláldozza saját boldogságát egy magasabb ügy érdekében.

Az első film az Éjszakai Őrség első fejezetét (Saját sors) dolgozza fel, csupán a boszorkány figurája lett átemelve a Nappali Őrség könyvből. A Nappali Őrség film ezzel szemben több fejezet és apró történet elemeit dolgozza magába, és változtatja meg. A Sors Krétája körüli események az első könyv harmadik fejezetéből (Csakis övéinek) valók. Persze a Kréta rendeltetése és használati módja gyökeresen eltér attól, amire a Nappali Őrség filmben használják. A Setét boszorkány meggyilkolása az első könyv második fejezetének (Övéitől övezetten) motívuma, ugyanúgy, ahogy az ezzel kapcsolatos események, úgy mint Anton vesszőfutása, az Olgával való testcsere és az a látványos jelenet, mikor Anton felveszi egyik üldözőjének „arcát”. Zavulon szeretőjének, Aliszának a reménytelen szerelme a Nappali Őrség könyv első fejezetét (Idegeneknek tilos a bemenet) idézi, noha ott a szerző(k) a Fény és Setét közti hasonlóságot és különbséget mutatták be vele, míg a filmben ez nem szól másról, mint Alisza és Anton vámpír szomszédjának szerelméről, a lány Zavulontól való szabadulási kísérletéről és a vámpírok felhasználásáról. Meg kell hagyni, hogy a sztori, még ha nem is követi szorosan a könyv egyik fejezetét sem, eléggé csavaros és összetett. Zavulon szervezkedése a könyv összetettségét idézi. Azonban ez a Zavulon mintha egy szadista lenne, aki bármilyen lehetőséget megragad Anton ellehetetlenítésére, míg a könyvbeli Zavulon kimért és megfontolt valaki, aki nem extravagáns cuccokban mászkál, hanem szürke öltönyben, és csupán a homálybeli alakjában válik azzá, ami. De ez ne tévesszen meg senkit: a könyvben ugyanúgy, mint a filmben, bármikor képes föláldozni egy Setétet, csakhogy a célját elérje.

Végezetül pár szó a vizuális megvalósításról. A könyvek legérdekesebb közege a Homály. Ez olyasmi, mint a cyber- ill. a hyperspace. A könyv szerint egy szürke világ, melynek több szintje van, és minél lejjebb merészkedik benne a Másféle, annál lassabban telik az idő. A Homályban láthatóvá válnak az érzések, a különféle Másfélék igazi alakja, a dolgok valódi kinézete. Vannak olyan lények, melyek csak itt élnek meg, mint például az érzelmeken élősködő kék moha. A filmben a Homály jelenlétét (vagy inkább azt, hogy valami a Homályban vagy a Homály által történik) a megjelenő szúnyogok jelzik, melyek porként lepik el a levegőt. Ezzel nem lenne különösebb baj, noha igen zavaró néha (gyakran maguknak a szereplőknek is). Ami különösen szemet szúr, az az, hogy a filmekben a Homályban az idő nem lelassul, hanem felgyorsul. Persze úgy tűnhet, ez jelentéktelen eltérés, de gondoljunk csak bele: hogy képes egy Másféle bármilyen módon érdemleges változást előidézni a normális világban, ha a Homályban az idő ilyen gyorsan múlik? Úgy érzem, ezzel hibát követtek el a film készítői.

Remek megoldás viszont a szuperközelik alkalmazása, mint például az áram követése a vezetékben. Vagy hasonlóan remek vizuális megvalósítás, hogy a gyors vágásokkal képes az alakváltást dinamikussá tenni, noha magából a folyamatból alig látunk valamit. A vizuális effektek szép példája egyrészt megfigyelhető a Homály illetve a mágiával kapcsolatos dolgok ábrázolásánál – mint pl. Jegor első kontaktusa a Homállyal –, ill. a számítógéppel előállított „mesterséges totálok”, ahol is nem létező világot építenek fel a valódi Moszkva épületei mellé.

És itt van az, ami újabb nagy erőssége a filmváltozatoknak – mint ahogy az a könyveknek is –: a kortárs Moszkva bemutatása, a posztszovjet éra világa a Zsigulikkal és koszos bérházakkal, szűk és sötét utcáival, egyszersmind a hatalmas milliomos-villákkal és óriási, modern épületeivel. A könyv olyan részletesen festi le Moszkvát, hogy valószínűleg el lehetne igazodni vele a városban. A film pedig – főleg a Nappali Őrség – igen sok jelenete játszódik szabadtérben, ahol megcsodálhatjuk a 2000-es évek orosz fővárosának képét.

Összességében tehát elmondható, hogy a két film, ha nem is volt képes felnőni a regényekhez, melyeket összetettségükben, ötleteikben és ábrázolásmódjukban méltán tarthatunk a kortárs „urban fantasy” kiemelkedő darabjainak, mégis igen jó adaptációk. Bár a második film már szinte teljesen szakított a könyvek történeteivel, egy olyan sztorit sikerült kreálnia, melyet befogad mind a nyugati, mind a kelet-európai nézőközönség. Ami pedig a folytatást illeti, ahogy egy internetes hozzászólás megjegyzi: a készítők feldobták maguknak a labdát, ugyanis a Nappali Őrség film „hollywoodi happy endje” végérvényesen lezárta Anton Gorogyeckij történetét. Mindenesetre nem bocsátkoznék találgatásokba a jövőbeli filmek történetével kapcsolatban (a folytatást, a Dusk Watch filmet 2009-re ígérik, orosz-amerikai koprodukcióban): a jóslás a Másfélék képessége.

Éjszakai Őrség az HBO műsorán - port.hu

Írta: acélpatkány

© Solaria Sci-Fi Magazin . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2008-05-05 (1241 olvasás)