Csigás Gábor
If I were a vegetable, I would be: an onion
Hagyma, amelyről a kíváncsi szemlélődő lépésenként lehántva a burokleveleket mindig újabb, izgalmas rétegre bukkan…
Ezúttal a hazai fiatal alkotónemzedék kreatív „bölcsészkommandójának” egy izgalmasan sokrétű tagját szeretném bemutatni, aki számomra egyfajta határmezsgyéjén mozog a jó értelemben vett „alternatív” irányzatoknak és a „magas” művészeteknek. Író, műfordító, szerkesztő, grafikus-webdesigner, tördelő-tipográfus, játéktervező… Összesítve a szavak, történetek, kalandok, betűk, vonalak, formák, színek és bitek embere. A képzelőerő és a fantasy embere.
If I were a planet, I would be: the light side of the Moon.
A Hold embere
A Tarot kártya szimbólumrendszerében a „Hold
világos oldala a romantikus álmodozást, élénk fantáziát és erősen fejlett
érzékenységet jelöli. A kártya mégis inkább a sötét oldalt mutatja, a lélek
mélységeit. Félelmeinket, bizonytalanságunkat, rémálmainkat, sötét sejtéseinket
jelképezi, a láthatatlan, megfoghatatlan dolgok keltette iszonyatot, borzongást
mutatja.” De nem biztos, hogy a 21. század embere éppen az ezoterikus tudásban akar hinni.
Mégis, nem kevesen vagyunk, akik racionális, hétköznapi életünk izgalmas ellenpontozásaképpen szeretünk félelemkeltő, borzongató, rémálmokat pedzegető dolgokkal szembesülni a művészetek különféle válfajaiban. És hála az égnek, élnek közöttünk olyan, egyébként két lábbal a földön járó emberek, akiktől mindezt megkapjuk. Egyike ezeknek az a fiatal alkotó egyéniség, aki az If I were… játékos angol kérdésáradat egyik pontjára válaszolva a sötét éjszakát bevilágító égitestet választotta egyik alteregójának.
És ráadásul az asztrológia nem kevésbé elvonatkoztatott jelképrendszerében a Hold egyik állata a csiga…
Csigás Gábor aka whoisnot
Az abszolút irracionális, nem evilági felvezetés után következzék teljesen hétköznapi kíváncsiskodásom eredménye, melynek során Cs.G. rövid betekintést nyújt életének prózai részébe: 1974 nyarán születtem, Sárospatakon, nem messze Sátoraljaújhelytől, ahonnét szűkebb családunk elszármazott. Jelenleg Budapesten élek (most vettünk lakást a párommal), de a hegyvidék borongós, komor szépsége – ami az ott töltött, gyermekkori nyarak alatt kitörölhetetlenül belém ivódott – mind a mai napig hiányzik.
Ami az általam firtatott végzettséget illeti, válasza a kérdésemre adott egyfajta rábólintással kezdődik: Hát, bölcsész is lennék (egyszak angol az ELTÉ-n, és nem hiányzott túl sok a kulturális antropológia befejezéséhez sem), illetve viszonylag komoly tanfolyamokon végzett webdesigner és majdnem-programozó.
A fordítói munka kezdeteire vonatkozó kérdésemre a majdnem szokványos választ kaptam. Fordítani – nem meglepő fordulattal – az angol szakon kezdtem. Összességében, súlyozva sokkal többet fordítottam magyarról angolra, mint fordítva, és elsősorban nem szépirodalmi szövegeket, hanem tudományos cikkeket, tanulmányokat, különféle kutatóintézetek, cégek megbízásából. Az irodalmi, angolról magyarra fordítással az a fő problémám, hogy úgy érezem, a mások szövegével való intim, hosszú távú munka elnyomja saját írói kreativitásomat.
Cs.G. műfordítói tevékenysége saját elmondása szerint nem meghatározó része alkotói portfóliójának, így nem is emlékszik pontosan, mikor mit fordított. Az biztos, hogy a Tükör és Füst (1998, Benefícium) c. Gaiman-kötetben volt egy-két novella, amit én ültettem át magyarra (és persze NG esszéje a könyv végén, amit – ha jól emlékszem - én kértem el tőle, extrának, a magyar kiadásba), pár írás egyéb válogatás-kötetekben, újságokban (pl.: Joanna Russ Invázió c. műve a Fényévek antológiában). Az Ulpiusnak eddig csak két regényt fordítottam.
If I were a word, I would be: what?
A kérdőszó embere
De ami engem a sokoldalú embereknél a leginkább érdekel, az a kérdőszavak kombinációja – a mi, a hogyan, a miért és főleg a mikéntje annak, ahogyan ebből a háttérből, az érdeklődési irányok tarka sokféleségből végül Cs.G. életét kitöltő összefüggő, koherens egész lett.
Háttér – ez aztán az érdekes kérdéskör. A legegyszerűbb, de a főbb pontokat mégis bemutató választ talán egy időrendi felsorolás adhatná… bár az nem túl elegáns. Sebaj, fő a funkcionalitás. :)
1. Gyerekkoromtól kezdve imádom a meséket, mind hallgatni, olvasni, értelmezni, mind kitalálni, leírni, és lerajzolni. Foglalkoztatnak az emberek, az emberi problémák, konfliktusok és ezek megoldása (már amennyiben ez lehetséges), valamint a mindezt korokon átörökítő, desztilláló mítoszok. Saját történeteimhez, illetve mások világaiban saját fonalam megtalálásához húgom igen korai, fájdalmas elvesztése adta az alaptónust, a kulcsot.
2. Nagyonifjú (sic!) koromban kapunk egy C64-est. Programozni tanulok, és már ekkor elkezdek számítógépes grafikával foglalkozni. Közben falom a könyveket. (Meghatározó élmény pl. Ende Végtelen története, ami mind a mai napig tud újat mondani.)
3. Néhány év múlva már egy elég híres, nemzetközi demo-csapat grafikusa vagyok: logókat, feliratokat – digitális graffitit :) – és mindenféle képeket készítek (amik aztán programozók által megírt, látványos effektek között jelennek meg). Időközben feltűnnek az első, szélesebb körben terjedő számítógépes szerepjátékok. Baráti társaságunk persze rájuk kap – annyira, hogy végül megpróbáljuk visszafejteni, milyen lehet az asztalnál játszott, igazi rpg. Érdekesebbnek találjuk bármiféle számítógépes játéknál. Kidolgozunk magunknak egy amatőr, ám rendkívül szórakoztató rendszert, és természetesen pár jellemzően ezoterikus, okkult ihletésű világot is – és azért persze cikkeket írunk erről (is) a lemezújságunkba.
4. A demo-groupok napja leáldozóban. Kiszállok, de a digitális grafikával (beleértve a tipót is) töretlen lelkesedéssel foglalkozom, képzem magam, ahogy tudom. :) A net fellendüléséig, mikoris beindulnak a grafikára specializálódó közösségi site-ok, no és persze azután is: játszunk. Rendszeresen. És amikor nem ér rá a csapat – pontosabban: egyik csapat sem ér rá –, magamnak mesélek: novellákat írok. Ezek többsége ugyan az asztalfiókban vagy a recycle binben végzi, de egyet-kettőt végül megmutatok a barátaimnak (egytől-egyig igen kreatív emberek, szerencsére), aztán másoknak: íróknak, szerkesztőknek is…
5. Az egyetem befejeztével valamiféle inga-effektusnak köszönhetően ismét átbillenek a szavak közül a képek, a látvány, a bitek világába. Nem, nem is átbillenés ez, hanem... egyfajta szintézis. A területek összefolynak: a végén – rövidre vágva – azon kapom magam, hogy – jópár évnyi szabadúszó írás, fordítás és webdesignerkedés, némi újságszerkesztés, valamint leheletnyi játéktervezés és -tesztelés után – épp egy olyan antológiát tördelek és tervezek, amiben szerepel egy saját novellám is. Furcsa érzés.
+1: További nagyon erős (és roppant inspiráló!) kapcsot jelent a képzőművészet felé főleg tradicionális, nem digitális eszközökkel dolgozó festőnő párom, BoSzi munkássága. (BoSzi: Boda Szilvia rövidítése.)
If I were a tool, I would be: a scanner
A műszaki eszközvilág és a bitek embere
Szkenner alteregójának tudatában igencsak indokolt rátérni Cs.G. alkotótevékenységének gyakorlati oldalára. Hiszen nem elég a dolgokat kitalálni, megfogalmazni, kiragadni az álmok világából, mert azokat a hétköznapi befogadók számára emészthetővé, hozzáférhetővé, sokszorosíthatóvá és legvégül megfoghatóvá, lapozhatóvá kell tenni. Így keletkeznek többek között a könyvek. És Cs.G. éppen ott van, azon események fókuszában, ahol a megálmodott történetek mondatokká, oldalakká, ívekké… betűtípusokká, képekké, szemet gyönyörködtető borítókká válnak. Történetesen jelenleg főállású tördelőgrafikusként a Delta Vision Kiadó számítógépe mögött található. És szoros együttműködésben a tehetséges Sánta Kirával alkotják a messziről felismerhető, jellegzetes „deltás” könyvborítókat.
De a műszaki eszközök annyi minden mást is lehetővé tesznek. Így Cs.G. a digitális eszközök segítségével saját egyedi képi fantáziáját is közel tudja hozni a virtuális világból bekopogtató látogatóknak. Akár fekete-fehérben, akár színekben tárja eléjük világlátását, a képekből érződik valamiféle különös hozzáállás, olyasmi, amire talán ismét az angol kérdéssorozat ad választ: If I were a facial expression, I would be: a secretive grin. Igen, az alkotó titokzatos vigyora határozottan ott tükröződik a monitoron megjelenő képek rejtett „vizuális fintorában”.
De a pontosított kérdésekre érkezett részletesebb válasz is: képzőművészeti téren alkalmazott technikái a fotómanipuláció és digitális festés, rajz, melyeket a webes megjelenésen kívül könyvborítókon alkalmaz. A webdesign pedig, véleménye szerint, jobb esetben ugyanannyi szabad teret hagy az alkotásra, mint a többi alkalmazott művészet, miközben a megrendelőt megismerve funkcionálisan és esztétikailag is a legjobbat igyekszik kihozni a rábízott feladatokból. Így születnek a szkenner és a titokzatos vigyor jegyében a fantáziadús web site-ok, pl. az endless magazin honlapja.
If I were a subject in school, I would be: literature
Lássuk hát, milyen az irodalom embere!
A novellák embere – hogyan másként – igen összeszedetten képes megfogalmazni irodalmi indíttatását: Valójában azért írok, mert az írást az önmegismerés egy igen erős eszközének tartom. Az ember elmerül a kreatív folyamatban, gyakorlatilag kikapcsol, a végén pedig, amikor felbukkan, csodálkozva néz: Jé, ezt én írtam? (A válasz szerintem egyébként: „Nem, bizonyos szempontból nem én írtam. Az ihlet, a Múzsák, a világ, a jungi tudattalan – tetszés szerint beosztható, de akár érthető egyszerre is – eszköze, partnere, része voltam. Ennek megfelelően a kész műben találok majd dolgokat, amik csak rólam szólnak, és csak én érthetem őket, de olyanokat is, amik szélesebb fókusszal, a világról adnak képet. És az olvasók, ha lesznek, ők is találnak majd csak róluk szóló dolgokat – saját tükörképüket az én szavaimban, amit én nem pillanthatok meg, ha ők meg nem mutatják...
És a szerző ars poeticája folytatódik: Önismétlek kicsit: azt hiszem, a műveimben leginkább a világ, az ember és az ego akarat és hit általi képlékenysége, a „minden szubjektív”, az igazi megismerés lehetetlensége jelenik meg. Én, összefoglalva, így él(t)em meg (eddig) a világot, a „valódit”, aminek az írásaim görbe, szimbólumokkal, jelekkel operáló tükröket próbálnak állítani. Persze valahol botorság egy ilyen pár bekezdéses összefoglaló, hiszen az ember, a világ- és önképével együtt percről percre változik, itt pedig hosszú évek termését próbálom összefoglalni. Lehet, hogy már holnap mást mondanék, és tegnap is biztosan másképp fogalmaztam volna.
Ebből szinte magától értetődően adódik következő kérdésem, mellyel azokat az írásokat, firtatom, amelyek szerzőjüknek különösen kedvesek: Az Üres forróság (főleg az új, 2006-os változata), az Üres kút (heh, mennyi üresség…), valamint: a Vasorr, a Dioráma, a Shipao, a Marteud és Ferbié, a Névtelen királyok, az új Rohamban hamarosan megjelenő Mindig egy új kor hajnalán, és még pár olyan régebbi-újabb novella, ami eddig „nem fért be sehova”, mert nem olyanok voltak a keretek, de majd most, talán, a saját kötetben.
Novelláid mellett tervezel nagyobb lélegzetű prózát is írni? – kérdezek a jövőbe is.
Ami a mélyebb lélegzetet illeti: kb. 18 éves korom óta tervezem, hogy írok valami hosszabbat is. Még nem jött össze. Tervem már számtalan volt, igen alaposan kidolgozott szinopszisom pedig legalább négy – de valamiért mégsem sikerült. Általában a kedv, az idő, az ihlet, avagy ezek kombinációja hiányzott. De nem adtam fel. Most is van két koncepcióm... Rögtön neki is fogok valamelyiknek, azt hiszem... mihelyst elkészültem azzal a válogatás-kötettel, amit eddig megjelent (ám most naprakészebbé tett), illetve mindezidáig kiadatlan, esetenként megírásra váró ;) novelláimból igyekszem épp összeállítani
Jobban belegondolva valóban furcsa, büszkeséggel kacérkodó érzés lehet olyan antológiát tervezni, amelynek egyik novellája fölé a saját nevét kell betördelnie…
A jelenleg át- és feldolgozás, összeállítás alatt álló Cs.G. válogatáskötet milyen jellegű írásokat fog tartalmazni? Slipstream, elsősorban. Ebbe a kötetbe szánom mindazt, ami eddig nem jelenhetett meg, illetve ami nem pont úgy jelent meg, ahogy én valójában szerettem volna.
És ami az ilyen zsánerű íróknál mindig nagyon érdekel: sohasem vonzott a hétköznapi mainstream világa? Mindennapi történetek, helyszínek, átlagos szereplők? De, egyértelműen igen. Az alapszituációim általában törekszenek az általános emberi problémákat előtérbe helyezni: a fantasztikum, a misztikum stb. legtöbbször csak eszköz a kifejtéshez. Igaz, árnyalja a képet, hogy – a fentebb kifejtett világnézet-vázlat jegyében – szerintem egyáltalán nem olyan éles a különbség pl. a slip- és a mainstream között. Ami az egyik ember életében, világnézetében 'slip', az a másikéban 'main' – és fordítva (gondoljunk csak a vallásos élményekre). :)
És végre egy gyakorló írótól megkaptam a választ arra is, hogyan keletkeznek azok a bizonyos „négykezesek”, a szerzőtársakkal közös munkák.
A másokkal közös történetírás gyökerei megint csak a szerepjátékig nyúlnak vissza. A szélesebb baráti kör több napos találkozóin gyakran megesett, hogy a mesélők összedolgoztak: egy nagy, közösen kitalált történetet bontottak kisebb egységekre, amiket egymással folyamatosan egyeztetve vittek, mérföldkőről mérföldkőre.
A közös írás hasonló, többféleképp lehet csinálni: pl.: A) több főszereplőnél az egyik író az egyiket, a másik a másikat írja egy előre megbeszélt sztorivonal mentén, vagy B) az egyikük a párbeszédeket írja, a másik az átvezető szöveget, hátteret... Nincs általános recept, azt hiszem – Juhász Viktor barátommal íróként, a többiekkel, pl. az azóta sajnos elhunyt Mityók Viktorral mesélőként valahogy mindig be tudtuk osztani a feladatokat.
If I were a mythical creature, I would be: a phoenix
Főnix? A forróságban elpusztuló és a hamvakból feltámadó lélekmadár…
Nézzünk hát bele egy, a forróságot már a címében is viselő novellába! De mielőtt belemerülnénk, a keletkezésével kapcsolatosan kérjünk néhány jelzésértékű szót magától a szerzőtől!
De rég is volt ez... Emlékek? Házfalakra égő nyári reggel az egyetemi vizsgaidőszak végén, a külvilágból alattomosan az ember fejébe, lelkébe szivárgó kiégettség, az asztalomon egy épp félig kiolvasott Ovidius-kötet, rajta (bah, szentségtörés :)) egy csésze kávé, a cd-lejátszóban egy Rammstein-kislemez (a Stripped, ha esetleg ismered). Írni kezdek valamit, egy első bekezdést, amiből még nem tudom mi lesz. Az biztos, hogy a problémakör a szokásos (rövidre vágva: „Mi a fene ez az egész élet és halál dolog, merre lehet értelmet, illetve saját magunkat megtalálni benne… ha egyáltalán?”), az alap-eszköz a rám ismét csak eléggé jellemző „valaki nem az, aminek látszik” lesz –
Csigás Gábor: Üres forróság
Olvasd el!
Avagy annak története, amikor a pokol betör egy hétköznapi város hétköznapi házának hétköznapi lakásába. Melynek forró és aprólékosan ábrázolt rendetlenségét egy hétköznapi, negyven körüli férfi lakja. Az éppen rendes évi szabadságán lévő férfi, aki szorgalmas munkával kiérdemelt pihenését pár üveg vodka és egy bárban felszedett nő társaságában tölti.
Aki fáradtan-bosszankodva veszi tudomásul, hogy munkája még a lakásába is beszüremkedik. Mert ügyfelei semmilyen trükköt nem vetnek meg, hogy elérhessék, ami után olyan nagyon vágynak. Egy férfi, akinek lelke van, aki a „Jézus” és a „megváltás” szavakkal üdvözli a lángoló forróságban enyhet adó hideg vizet. Egy férfi, akit nagyon nehéz elérni, egy férfi, aki bizonyos feltételek teljesülése után valóra váltja a vele kapcsolatba lépő emberek akár leglehetetlenebbnek tűnő kívánságait is.
Egy férfi, akit hol Kharónnak, hol Nyarlathotepnek, hol Fekete Istennek szólítanak – pólót és farmert viselő, vodkán, Marlborón és pizzán élő férfi, aki mellesleg maga a halál vagy talán a sors nagy hatalmú démona, akinek köszönhetően a halandók végzete beteljesedik. Mert a szerzőnek egyetlen ügyesen megválasztott összetett mondattal sikerül elérni, hogy a lepukkadt, forró agglegénylakás villámgyorsan és visszavonhatatlanul átalakuljon az okkult hatalmak és rituálék által uralt titokzatos erőtérré. Vagyis átlépünk egy, kegyetlen horrorjeleneteket sem nélkülöző novellába, amely titokzatos rituális törvények sajátos logikája alapján működő világot tár elénk.
Végigkísérjük a két, többre vágyó „halandó” veszkődését, harcát, mely a kánikulában perzselődő nagyváros katlanából fatális lépésük következtében kétféle végzet irányába veti őket. Egyiküket az örök pokol sötét szolgálatába taszítja, a másikat az újrakezdés esélyével ajándékozza meg. Pedig csak annyi történt, hogy a halál törvényeinek végrehajtója betartotta a néha, nagyritkán önmagukat felrúgó szabályokat. A pokoli logika kristálytiszta lépésekkel vezet el a történet különös vége felé.
A háromszereplős kamaradráma-horror furcsa, vészjósló, csonkán maradt felvezetéssel kezdődik. Egyféle világvége jóslattal. És egyúttal megadja a jelzést arra, hogy a címből áradó forróság az egész novellán keresztüllángolva fogja uralma alatt tartani az írást és egyben megadni annak pokoli hangulatát. A pesszimista „mottó” után viszont a novella kicsengése mégis furcsán kielégítő, hiszen még egyfajta cinikus katarzist is kapunk. Mert a dráma három szereplője közül a mindenre elszánt csaló-gonosz elnyeri méltó büntetését, a mindenre elszánt naiv-álmodozó elnyer egyféle feloldozó jutalmat, miközben a közöttük inkább csak szemlélődő, civilen démoni végrehajtó cinikus beletörődéssel figyeli a túlvilági szabályok beteljesülését.
A főszereplő hétköznapi ébredése, másnapos téblábolása egy darabig elaltatja a Csigás novellákban járatos olvasó gyanakvását (hogy valaki egészen más, mint akinek elsőre látszik). Majd, a főhős lelepleződése után (hát mégis megkaptuk a fantasztikus-sötét elemet, könnyebbülünk meg) az egész novellán keresztülfut a hétköznapi és az okkult világ következetes kettősége, melyet időnként az ellentétes motívumok hatásosan meghökkentő ütköztetése emel ki, és a történet sorsszerűsége mellett ebben a játékos sziporkázásban rejlik a novella tagadhatatlan erőssége.
Röviden: ügyes.
Nem hatalmas emberi konfliktusokat, világmegváltó kalandokat vagy tanulságos személyiségfejlődéseket állít elénk Cs.G. műve. Ehelyett egy jól átgondolt, hibátlanul felépített, rövidsége ellenére fordulatokban gazdag, frappáns ötlet-történetet kapunk, mely forró és sötét, de egyáltalán nem üres.
If I were a sound, I would be: the ping of a sonar? the roar of a tiger? the stillness of the autumn rain? A világ összes hangja és az olyan kifejező csend is az író birtokában vannak. Velük dolgozik, hiszen a betűk közvetítésével belőlük alkotja történeteit…
Cs.G. történetei közül – ahogy az már lenni szokott – csak néhányat olvastam, de ezek mindegyike valahol, igaz, eltérő mértékben az irracionálissal, a természetfelettivel kacérkodik. Az üres kút távol-keleti motívumokkal díszített „klasszikus” szellemtörténete, a Marteud és Ferbié gyerekcsavargóinak és kísértetseregének bosszúálló kalandjai, a filozofáló Névtelen királyok hősének az emberi testet öltő idegen trónbitorlóval vagy talán saját rációjával vívott küzdelme meghökkentő, nem könnyű olvasmányoknak bizonyultak.
És ezek a novellák közben az olvasóban olyan benyomást keltenek, mintha nem sokon múlt volna, hogy a szerző megadja magát az ujjain eluralkodó íráskészségnek… vagy inkább kényszernek, miáltal még hosszabb, alaposabb és szerteágazóbb kisregénnyé gyarapodnának a történetek. Hiszen annyi aprólékos részlet, költői hangulat, metafora, leírás, motívum, szétágazásra hajlamos gondolat és cselekménykezdemény, izgalmas pillanat feszíti a novellák szövedékét! Mintha az epikus és lírai készségeinek tudatában lévő író időnként magára parancsolva behúzná verbalitása kézifékét, néha pedig engedne a kiáradó gondolatok, mondatok kényszerének. Mert a tehetség már csak ilyen. Gyakran erőszakot tesz a racionális elhatározásokon. De azért mennyivel unalmasabb lenne, ha az írók mindig patikamérlegen adagolnák a szavakat, mondatokat, színeket, leírásokat, asszociációkat, párbeszédeket… Egy ilyen értelemben steril írásnál azért mégis sokkal jobb, ha a szöveg időnként fegyelmezetlenül túl van írva…
Lényegesen mértéktartóbb és racionálisabb színterekre jutottam el az Armageddon és a megjelenés alatt álló Mindig egy új kor hajnalán címet viselő sci-fik olvasásakor. Az előbbi megint csak egy „nem minden az, aminek elsőre látszik” történet, a Mindig egy… tudományos fantasztikum végzetes szituációjába ágyazott, mélyen emberi meghasonlás története. Az Armageddon „csigásan” közlékeny, a Mindig egy… fegyelmezett, „minimalista” szövegű egyperces. Izgalmas igazságokat osztanak meg az olvasóval. S ahogy egyik novellájának hőse mondja: „az emberek száján mesévé lesz az igazság…”
Egy nagy hibát lehet felróni ezeknek a tudományos fantasztikum irányába tett írói kirándulásoknak. Kevés van belőlük.
If I were a sin, I would be: pride
Az önérzet, az önbizalom embere? Nyilván az, hiszen az irracionális sejtelmek krónikásának van is mire büszkének lennie…
Arra mindenképpen, hogy olvasói hajlamosak elhinni, hogy az előbb idézett mondás fordítva is érvényes, mert „az ő száján igazsággá lesz a mese…”
Odo
(Köszönet a portré összes közreműködőjének
és mindenekelőtt Csigás Gábor grafikusnak,
a cikk képi anyagáért).
CSIGÁS Gábor
képei a DeviantART.com -on
CSIGÁS Gábor
saját művek
[nem teljes bibliográfia!]
sf–: sci-fi
f–: fantasy (szűkebb értelemben)
ss–: slipstream
ss– Örök kárhozat leszen részed: In: Holdtölte 33.; Bp., Bíborhold Budapest, 1995. 14-17. o.
sf– Örülök, hogy találkoztunk!: In: Angyal, ha lángol; Bp., Bíborhold Budapest, 1995
sf– Babilon előtt: In: Angyal, ha lángol; Bp., Bíborhold Budapest, 1995
sf– Armageddon: In: Angyal, ha lángol; Bp., Bíborhold Budapest, 1995
sf– Csak egy ember: In: Angyal, ha lángol; Bp., Bíborhold Budapest, 1995
ss– Holdnak lányai: In: Holdtölte 34.; Bp., Bíborhold Budapest, 1996
ss– A Varázsló: In: Holdtölte 35.; Bp., Bíborhold Budapest, 1996
f– Homályos emlék csupán: In: Talizmán, I. évf. 5. szám; Bp., Palantír Stúdió, 1996
sf– Első pillantásra: In: Alanori Krónika I. évf. 12. (12.) szám; Bp., Beholder Bt., 1996
f– Átutazók: In: Legendák és Enigmák 3. — Kyria Örök; Bp., Valhalla Holding, 1997.
f– Fekete Farkasok: In: Legendák és Enigmák 3. — Kyria Örök; Bp., Valhalla Holding, 1997.
sf– Utolsó ébredés: In: Alanori Krónika II. évf. 2. (14.) szám; Bp., Beholder Bt., 1997
sf– Bizonyíték hiányában: In: Alanori Krónika II. évf. 10. (22.) szám; Bp., Beholder Bt., 1997
ss– Ördögbál I – Csak egy újabb éjszaka: In: Talizmán, I. évf. 6. szám; Bp., Palantír Stúdió, 1997
ss– Ördögbál II – Úton Ped Menney felé: In: Talizmán, I. évf. 7. szám; Bp., Palantír Stúdió, 1997
sf– Resurrectio (SLA Industries pillanatkép): In: Talizmán, I. évf. 7. szám; Bp., Palantír Stúdió, 1997
ss– Ördögbál III - …nyitva hagyott ajtókról, s más veszedelmekről: In: Talizmán, I. évf. 8. szám; Bp., Palantír Stúdió, 1997
f– Kék: In: Codex – Legendák könyve I.; Bp., Nítor Kiadó, 1998
f– Hibák: In: Codex – Legendák könyve I.; Bp., Nítor Kiadó, 1998
f– A hírvivő: In: Codex – Legendák könyve I.; Bp., Nítor Kiadó, 1998, (Monory Dominika: társszerző)
f– Örökkön néma harangok: In: Codex – Legendák könyve I.; Bp., Nítor, 1998 (Juhász Viktor: társszerző)
ss– Keresztutak: In: Codex – Legendák könyve I.; Bp., Nítor Kiadó, 1998
f– Por a porhoz: In: Ars Magica – Regnum Hermeticum; Bp., Beneficium, 1998
f– Valami gonosz: In: Ars Magica – Regnum Hermeticum; Bp., Beneficium, 1998
ss/f– Az üres kút: In: Codex – Legendák könyve II.: Két történet; Bp., Nítor Kiadó, 1998
ss/f– Vasorr: In: Rúna, IV. évf. 4. szám; Bp., Valhalla Kft., 1998
f– Elmondhatatlan: In: Codex – Legendák könyve III.; Bp., Nítor Kiadó & Beneficium, 1999
f– Menny és pokol közt harmadik: In: Ars Magica – Maleficium Hermeticum; Bp., Beneficium, 1999
ss– Dioráma, Egyszervolt Angyallal: In: Dagon árnyai; Bp., Beneficium & Dark Pages, 1999
ss– Üres forróság: In: Dagon árnyai; Bp., Beneficium & Dark Pages, 1999
ss– Hét nap (Vampire: The Masquerade pillanatképek): In: Rúna, V. évf. 1. szám; Bp., Val-ART-la , 1999
f– Shipao, az Ijesztgető: In: Rúna, (??). évf. (?). szám, Codex melléklet; Bp., Val-ART-la. (?), 1999
ss– Odalent: In: Rúna, VI. évf. 1. szám; Bp. Val-ART-la Kiadói Kft., 2000
f– Büntetés: In: Legendák és Enigmák 7. – A Halál hét arca; Bp. Val-ART-la Kiadói Kft.; 2000
f– A kert fái: In: A Vér Városa, Bp. (Valhalla) ??
sf– Hosszú még az idő (Juhász Viktor: társszerző): In: Átjáró (…)
f– Marteud és Ferbié: In: A Vér Öröksége, ??, (Cherubion?), 2001
f– Vérszívók In: Hadak Árja (MAGUS: Legendák és Enigmák), ??, Inomi, 2003
f– A mélység hangjai: In: Rejtélyes tűz, Bp, Delta Vision 2004
ss/f– Névtelen királyok: In: 77 {hetvenhét}, Bp, Delta Vision, 2006
sf– Mindig egy új kor hajnalán: In: Roham (3. szám?), ??, 2006
© Solaria Sci-Fi Magazin . Minden jog fenntartva.
