„Miért kezdtem írni? Nem tudom – rosszul érzem magam, ha nem írok valamit. Úgyhogy ezért.”
Szabó Sándor aka szs
                       aka A. Taylor Crabe

Rekordert avatunk! A Guttenberg galaxis csúcsdöntőjét… Íme, az ember, akinek negyedikes gyerekként lekörmölt tíz oldalas történetét édesapja közreműködésével legépelve és bekötve a mai napig őrzi a Kunszentmiklósi Városi Könyvtár.

„A címe a „Sárga Kagyló kalandja”, s egy nagy állatháborús könyv a Moby Dick vezette bálnák és a kardszárnyú delfinek harcáról, amelyben végül a bálnavadászok nyernek… A Galaktika egy elbeszélése ihlette a történetet, s nyomokban észrevehető, hogy édesapám biológus…” Ebbe azért tényleg bele lehetne sárgulni, mármint az irigységtől… És a felfelé ívelő pálya láttán is, ha lenne bármilyen értelme az irigykedésnek. Már ha lehet egy ilyen fiatal ember esetében az alig elkezdődött életpálya ívéről beszélni.

Azért egy jelző illik a Szabó-jelenségre. Meredek – úgy az ívet, mint maga szs eddigi eredményeit így lehet jellemezni – bizony, ez meredek! És az az elméletem is újra megerősítést nyert, hogy minél sokoldalúbb valaki, annál nagyobb esélye van jó tudományos-fantasztikus történeteket írni. De emellett sok minden mással is foglalkozni. Mert pedagóguscsaládjából magával hozott szilárd értékszemlélete pályaválasztására is hatással volt. Ámbár, ahogy a korai indulás is tanúsítja, szs elég hamar eldöntötte, hogy író akar lenni. Méghozzá író-bölcsész-pedagógus. Sci-fi és egyéb műfajú író. És angoltanár. Meg fordító. És teológus, tehát vallástanár meg osztályfőnök és drámapedagógus. Vagyis egyúttal dramaturg is és drámaíró. Meg SF szerkesztő és cikkíró, vagyis egyúttal kritikus is, ja és nem mellesleg mostanság lexikonszerkesztő…

De amit önmaga fontosnak tart leszögezni: „Szóval nem azért vagyok tanár, mert másra nem vagyok jó. Hanem mert szeretem. Egy percig sem csinálnám tovább, ha nem szeretném…”

De csinálja a többit is, pedig úgy tűnik, Csurgón is csak huszonnégy órából áll egy nap. És akkor még nem beszéltünk a civil Szabó Sándorról, az emberről, a családfőről, a hobbimakettezőről…

De szs-nek ebbe a napi két tucat órába sok minden belefér. Még az is, hogy kíváncsiskodásomra és a pályaindulásával kapcsolatos kérdéseimre íróhoz méltó alaposságú választ küldjön a kezdetekről: „Eleinte azt hittem, hogy elég az, ha írok valami olyat, ami elég jó ahhoz, hogy publikálni lehessen… Annak rendje és módja szerint leszedtem a netről címeket, ahova vártak kéziratokat, szinopszisokat, s küldtem elkészült novellát, regényszinopszist. Azóta sem válaszoltak rájuk, s ma már tudom, hogy ez teljesen reális. Egy ismeretlen név ismeretlen írása némi besegítés nélkül csak nagyon szerencsés esetben talál elfogadásra. Úgyhogy rájöttem, hogy ismertté kell tenni a nevemet, hogy valahogy kiríjon a kismillió többi kéziratbeküldő közül. Bölcsészkaron tanultam akkor, nem okozott különösebb gondot tanulmányok, kritikák elkövetése, mind a mai napig csinálgatom, mert szeretem. Az akkori Solaria cikkírója lettem, neten összeismerkedtem pár emberrel, többek között Botonddal, akiből később Hackett néven népszerű szerző lett, és elkezdtem interjúkat is készíteni…” Végül eljutott Bán Jánoshoz, akinek egy buzdító kérdésére kezdetét vette a szerző együttműködése a Cherubion Kiadóval, és ennek eredményeképpen megjelent A. Taylor Crabe írói álnév alatt egy novella, majd az eredetileg trilógiának szánt Dominium – Viadalív regény első része, melynek további két kötete összedolgozva egy könyvbe várja, hogy a nyomdába kerülhessen.

De szs valóban az az író, aki nem hagyja beskatulyázni magát. Érdeklődése az SF világában elsősorban a hard felé irányul, de nem a kategóriák, témák, stílusok érdeklik, ő elsősorban a ma emberéről akar írni az SF nyelvén. Mert számára a sci-fi sokkal inkább nyelv, az önkifejezés eszköze, mint valamiféle szigorúan behatárolt műfaj.

Alig pár év alatt elért eredményeiről tekintélyes bibliográfia tanúskodik, itt és most csupán a nyomtatásban megjelent SF műveit s válogatott internetes publikációit sorolnám fel:

Válogatott bibliográfia: Inkvizítor, kegyelmed (novella, in: Fényözön antológia, Cherubion, 2003), Dark Space: Dominium I. – Viadalív (regény, Cherubion, 2003), Prón – a programozott klóntermék (regény, Parakletos, 2003), Hangház (novella, in: Ezüstláng antológia, Cherubion, 2004), Ellenjáték (regény, in: Ellenjáték antológia, Cherubion, 2004), Holdkár (novella, in: Új Galaxis 4, 2004) Fogyasztásvédelem (novella, in: Új Galaxis 5, 2005) Publikációk: A Kék bölcső és a tragikus lapos karakterek (tanulmány, Solaria.hu, 2002), Az ötödik gyarmat (kritika, rpg.hu, 2002), Dan Simmons acélfája (kritika, Átjáró M. 6, 2002), Tilos az Átjáró (cikk, Fantasya.hu, 2004), Kutatóárok - 12 interjú a hazai SF és F élet képviselőivel (e-book, Computer Panoráma lemezmelléklet, 2006/3)

Hely hiányában és mutatóban az író sokszínűségének pár példája az irodalom egészen más területéről: „De a SF-n kívül jelent már meg színdarabom is, komolyan foglalkoztatott történelmi regény írása is, a legújabb, sikeresnek tűnő vonal pedig a kortárs keresztyén szépirodalom humoros, ifjúsági vonulata. Ennek első kötete, a Tábori szentfazék, egy gyerektábor eseményeit dolgozza fel. Újabban a SF-nel rokon alternatív történelmi írások is érdekelnek. Szóval minden.”

Ezen kívül az előkészületi munkák különféle fázisaiban további kéziratai várnak megjelenésre: két SF regény és pár novella a Cherubionnál, egy alternatív történelmi regény a csurgói gimnáziumról, egy idén megjelenő könyv fordítása, egy szerkesztés alatt álló színdarabos kötet, egy novella az ÚG pályázatára beküldve – s persze a Lexikon.

Ez a bizonyos csurgói iskola, amelyet szs egy ihletett pillanatban „megregényesített”, ez a munkahelye, a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, ahol az alig három éve diplomázott írótanárt naponta szólítják „Sándor bácsinak”, s 18 éves lányok köszönnek neki „csókolomot”… és ez újra csak töprengésre serkent afölött, hogyan fér bele mindez valakinek a napi huszonnégy órájába.

De valahogy csak sikerül ezeket az elfoglaltságokat tömöríteni, mert nem olyan régen az írás mellett szs belefogott következő terve megvalósításába: „Mivel távol élek a nyüzsgéstől, csak a net maradt, amelyen keresztül a SF életet figyelhettem, egy idő után részt is vehettem benne. Rengeteg névvel találkoztam, amelyekből legtöbbször csak egy nick látszott, s találgathattam, hogy ki kicsoda lehet, mit alkotott már (pl. egy "sheenard" fedőnevű egyéntől kedélyesen megérdeklődtem, hogy jelent-e már meg tőle valami - tucatnyi könyv s egy Zsoldos díj állt már mögötte...).” Még szerencse, hogy az SF írók általában jó humorral megáldott emberek!

Ahogy haladt a munkával, és fokozatosan sikerült összeillesztenie a sok nevet, nick-et és írói álnevet, tavaly megérett benne az elhatározás, hogy mindezt az egyszerűbb használhatóság kedvéért le is kéne írni, nekiült hát összeállítani egy hazai SF ki-kicsodát a kortárs alkotókról.

szs (most már tudjuk, hogy nemsokára elég lesz fellapozni a lexikont, és mindjárt kiderül, kit takar ez a rövidítés) elsősorban a kevés rendelkezésre álló forrásra panaszkodik, és arra, hogy gyakran a személyes megkeresésekre sem mindig kap pozitív választ. Ezt bizony tanúsíthatom! Amikor megérkezett szs első kíváncsiskodó e-mailje, pár humorosnak szánt sablonérvvel próbáltam lebeszélni arról az elképzeléséről, hogy rólam a lexikonban bármi is megjelenjen. Ügyefogyott érvelésemre, miszerint „kirándulásom, legyünk optimisták, ad hoc jelenlétem az SF világban igazi „civil a pályán” jellegű”, hamarosan megérkeztek elgondolkodtató sorai: „Tekintve, hogy gyakorlatilag az egész hazai SF - pár embertől eltekintve - "civilek a pályán" jellegű, így a teljesítményed alapján bőven ott van a helyed, s ezt szeretném én eldönteni, ha már dolgozok vele. A segítségedet kértem, hogy pontosabb, tényszerűbb legyen a szócikk… Ha ezen körülmények ismeretében nem akarsz segíteni, sajnálom. Tényleg. Na mindegy. További eredményes tevékenységet kívánok…”

Hogyan lehet egy ilyen levélre reagálni? Elhallgatni örökre? Ugyan! Írni egy töredelmes vallomást? Igen!

Hát így kezdődött baráti kapcsolatunk Szabó Sándorral. Mert a nick-em és civil nevem összepasszítása után szinte reflexszerűen arra gondoltam, hogy ki kellene használni ezt az alkalmat, és be kellene mutatni a készülő sci-fi lexikont és alkotóját.

A lexikon legfőbb alapelvei: csakis magyar nyelven alkotó szerzőkkel, hazai rendezvényekkel, kiadványokkal foglalkozik, s ebből is csak a szűkebb értelemben vett kortárs időszakot (XXI. sz.) mutatja be. Található benne néhány régebbi szócikk és utalás a műfaj korábban elhunyt nagy személyiségeire (Zsoldos Péter, Kuczka Péter), akiknek a neve a sci-fi irodalom közegében ma is nap mint nap elhangzik. A szerző megpróbálta összegyűjteni és a lexikonban szerepeltetni az összes szerzőt, akinek nyomtatásban megjelentek SF műfajú írásai (de csak azokat a műveket sorolja fel). Az egyes írókhoz kapcsolódó bibliográfiák a legjobb szándék ellenére is csak tájékoztató jellegűek. A ki-kicsoda rész elsősorban nick-ek, írói álnevek azonosítására alkalmas. A kiadványban szerepelnek a műfajjal kapcsoltban álló grafikusok, szerkesztők, klubvezetők, a sci-fi elméleti szakértői, műhelyek és szervezetek, internetes oldalak és díjak.