|
"Magyar ponyva, zsánerirodalom – kevesen olvassák, sokkal több embernek van róla véleménye. Rajongói kedvenc szerzők, kiadók köré csoportosulnak, a szekértáborok között szinte nincs átfedés. A magyar irodalom közönsége eleve ferde szemmel néz az álnevek és harsány borítók mögé bújó alkotókra. Ebből semmi jó nem sülhet ki, gondolják, és az ellenérzések nem teljesen alaptalanok.
Ám ahogy az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás sem elképzelhető a megfelelő mennyiségű növényi rost nélkül, úgy a betűfalók is csak vesztenek, ha kihagyják az értékes ponyvát, ha hiányzik étrendjükből a Rost.
Mert a magyar lektűr is lehet jó – ezt próbálja bebizonyítani a magazin. Nem kell szégyenlősen elrejteni a borítót, a lapot bárki kinyomtathatja magának, a hangos változat hallgatható buszon, villamoson, ha rákérdeznek, mire föl a mosoly, bevallhatjuk – van valami a szórakoztató irodalomban.
Kilenc szerző mutatkozik be az első, letölthető számban, és már most letölthető két újabb novella - hangoskönyvként. A válogatás kéthetente bővül egy újabb novellapárral.
A lap teljesen ingyenes - az összes írás Creative Commons licensszel jelenik meg."
- pulpfiction.hu
|
Elindult egy új magazin, amely nem irodalmi magasságú írásokat publikál,
hanem vállaltan lektűr zsánert jelentet meg. Kérdezzük hát ki a Rost magazin
alapítóját, Oroszlány Balázst!
Kinek jutott eszébe ez a vállalkozás? (És miért?)
Nekem, március vége felé. Éppen megint morgolódtam magamban, hogy nem igaz,
hogy ezt így kell csinálni, amikor eszembe jutott, hogy ehelyett
megpróbálkozhatnék valami olyasmivel, ami szerintem jó - és majd meglátjuk,
mi lesz belőle. Hát ez lett.
Plusz, már meguntam, hogy találok egy pályázatot, kinyomtatom vagy lementem
magamnak, azután a határidő után két nappal elkezdek írni. Így volt egy
határidő, és biztos voltam benne, hogy addigra lesznek jó írások is, nekem
csak olvasnom kell. Arra nem számítottam, hogy a lapnak is van leadási
határideje...
Hányan láttatok neki a munkának?
Először nyolc-tíz embernek küldtem körbe az ötletet, a válaszokat
továbbgondolva alakult ki a koncepció. Voltak feladatok, amelyeket jó előre
el voltak döntve (pl. honlap technikai háttere és designja), és voltak,
amikre az utolsó pillanatban ugrottak be emberek (a tördelés volt ilyen, meg
a címlap).
Ki segít neked a szerkesztésben?
A szerkesztést egyedül csináltam, a korrektúrában kaptam sok segítséget. És
minden másban is.
Hogyan és honnan sikerült összegyűjteni a kezdő szerzőgárdát? Az ismert
neveken kívül mit kellene tudnunk a többiekről? Profi nevek hogyan/miért
kerültek be a válogatásba? A kezdő kilencen kívül még hányan állnak a
rajtvonalon?
Összeírtam azokat, akiktől szívesen olvasnék. Azután megpróbáltam
megszerezni az email-címüket. Ez jelentősen leszűkítette a listát. Röviden:
szépíró az, akinek nem lehet megtalálni az emailcímét a neten. Azután
szétküldtem a leveleket, és vártam. Szerencsére nem csak robotok
válaszoltak, hogy nincs ilyen cím. És ekkor már nagyjából világos volt, ki
csinálja az oldalt, a borítót, a tördelést – hogy ezek egy része teljesen
máshogy készült el, az már egy másik történet.
Profi nevek úgy kerültek be a válogatásba, hogy vettem egy nagy levegőt, és
írtam nekik is. Olyan embereket kértem meg, akikről tudtam, hogy jó írásokat
fognak küldeni, ha írnak. Nem számított, hogy profi írók, írtak-e
zsánerműfajt - volt olyan, akit a blogja kapcsán kértem fel, s volt olyan
is, akinek ez volt az első novellája.
A magazinba kilenc jó írás került, de szerencsére ezzel nem lőttük még el az
összes puskaporunkat. Már most hallható két újabb novella, és folyamatosan
(kéthetente) jön a többi. És igen, vannak meglepetés szerzők, meglepetés
írások is - "nagy nevek", ha úgy tetszik.
Miért tűztétek ki a rendkívül szűk terjedelmet? Mindig ehhez a számhoz
fogtok ragaszkodni, vagy várható, hogy számonként, idővel hosszabb írásokat
is befogadtok, publikáltok?
Kellett egy olyan terjedelem, amit egyrészt a szerzők már csak úgy buliból
is bevállalnak, másrészt már el lehet mesélni benne egy történetet,
harmadrészt belefér a költségvetésbe - mert óriási különbség van aközött,
hogy ingyen kuncsorgok írásokért, vagy (csekély mértékben ugyan, de)
honorálom az írásokat. Az ember írjon magának ingyen, de másnak ne.
Ez persze azt is jelenti, hogy a következő évadban már hosszabb írások
lesznek - ha sikerül addig megoldani a dolog pénzügyi részét.
Miért hangsúlyoztad annyira, hogy pulp fictionről, lektűrről van szó?
Hogyan definiálnád azt a zsánert, amelyet a Roston publikáltok?
Rövid (egyperces) írás szerinted nem is tartozhat a magasabb irodalomba?
Azért, mert két teljesen más célról van szó. (Erről oldalakat lehetne írni.)
Azt szeretném, ha olyan írások jelennének meg a Rostban, amelyek
mindenekelőtt jó ponyvák akarnak lenni. Nem olyan ponyvák, hogy már-már
szépirodalom. Az egy másik játék. A Rost mostani szezonjába scifi és fantasy
írásokat kértem, de lesz majd horror és detektívtörténet is. Ez az a négy fő
zsáner, amit követni szeretnék, de emellett minden évadnak lesz egy
meghatározott, ettől független témája.
Rövid (egyperces) írás is tartozhat a magasabb irodalomba (ott van például a
litera nyári pályázata), de a legjobb "magasirodalmi" egyperces szinte
biztos, hogy pocsék - ponyvának.
Az olvasók hogyan reagálhatnak az elolvasott novellákra, lehet értékelni,
esetleg pontozni?
Hozzászólásban, levélben, blogokon - pontok helyett azonban inkább szóbeli
(írásbeli) véleményekre vagyunk kíváncsiak, arra azonban bárhol, csak
tudjunk róla (például Twitteren érdemes beleírni a #Magyarost hashtag-et a
csiripbe. ;)) És tervezünk olyan programokat, pályázatokat, ahol a közönség
is aktívan bekapcsolódhat a Rost életébe.
Nem is tervezitek, hogy egyszer majd papíron is kiadjátok az írásokat?
Gábor minden megjelenésre készít új címlapot (mert az sokat dob a Rost
tetszetősségén)?
Már ki is adtuk: ott a nyomtatható változat. De komolyabbra fordítva a szót:
távlati tervként ott van ez is, de semmiképpen sem célként. A papír hamis
ígéret - nem kiadványok, olvasók kellenek, ezt próbálja elérni a Rost. Én
nagyon örülnék, hogyha Gábornak lenne kedve és ideje évadonként egy új
arculatra (aki követi az endless.hu kinézetét, az tudja, hogy miért), de nem
szeretném eljátszani vele még egyszer azt, amit a magazin címlapjával - szó
szerint az utolsó órában ugrott be, és csinálta meg, hogy elkészüljünk a
határidőre. Hogy még így is ilyen jól sikerült, az az ő tehetségét dicséri.
Mik a további terveitek, merre fog fejlődni a Rost? Te személyesen nem
szándékozol írni/publikálni novellát a magazinban? Másik szerelmed, a
képregény sehogyan nem fér a Rostba, annak a művelésével hol tartasz?
Először is, szeretném, ha az első évad alatt bejáratódna a rendszer. A 3000
egy meghívásos antológia volt, mondjuk úgy, a következő nyílt lesz. A
"nyílt" legteljesebb értelmében, vagyis nem számít, hogy profik vagy kezdők
írnak-e, és nem érdekel majd, hogy ki fia borja az adott szerző. Amilyen a
névmemóriám, nem lesz nehéz pártatlanul olvasnom az írásokat.
Lehet, hogy fogok írni a Rostba (talán egy négykezest), de azért igyekszem
elkerülni. Túl könnyen hiszi el az ember magáról, hogy az írása pont
odaillik két jó novella közé. Ami pedig a képregényt illeti, én nem lennék
ennyire biztos abban, hogy sehogyan sem fér bele a Rostba... majd meglátjuk.
Képregényből mostanában visszavedlettem olvasóvá. És nagyon élvezem.
Mert olvasni jó. Erről szól a Rost is.
Igen, olvasni, emészteni az új tehetségek írásait nagyon
jó, mégha néha kicsit rostos is az olvasmány...
Interjút készítette: Odo
© Solaria Sci-Fi Magazin . Minden jog fenntartva.
