A sci-fi és a fantasy változatos világát már egy ideje próbáljuk minél alaposabban körüljárni a Solaria oldalain. Az irodalom és a film ma már klasszikusnak számító műfajai mellett beszéltünk a hazai képregényekről, kacérkodunk illusztrátorokkal, és most szeretnénk bemutatni valakit, akinek a kezei között anyagiasodnak a fantasy birodalmak szereplői. Az írók pillekönnyű szavaival ellentétben ő sűrű agyagból formázza, és forró lángokban égeti ki neves alkotók karaktereit, de saját képzeletének teremtményeit is.
Először is, arra kérnélek, mutatkozz be!
Hartmann Krisztián vagyok, 33 éves. Budapesten születtem, Kispesten nőttem fel, most pedig Budán lakom.
Mi volt az eredeti végzettséged, szakmád, foglalkozásod? Mert a mostani egy ideje már a hivatásod, ugye?
Ez elég hosszú történet. A szerencsésebb embereket már gyerekkorukban vonz valamilyen foglalkozás, tudják, hogy mik akarnak lenni amikor felnőnek és ez alapján választanak iskolát. Na, én nem ilyen voltam, irtó sokáig sodródtam ide-oda mire megtaláltam a saját hivatásom. A gimnázium után egy számítástechnikát oktató főiskolát kezdtem el, de az igazat megvallva a matek nem az én világom, úgyhogy két év után – amikor már amúgy is kezdtek összecsapni a fejem felett a hullámok (elhalasztott vizsgák, kihagyott zárthelyik) – váltottam, és játszóház vezetést és népi kismesterségeket kezdtem tanulni. Sajnos itt sem maradtam sokáig, de közben megismertem egy szakmát, ami felkeltette az érdeklődésem: a szitanyomást. Egy újabb suliban tanultam aztán meg ezt a mesterséget és hamarosan sikerült is ezzel elhelyezkednem. Ez a szakma azonban rettentően monoton, és nem is láttam benne előrelépési lehetőséget. Újabb éles váltás jött: pszichológiaszakra felvételiztem. Három évig próbálkoztam. Irtó dühítő volt, mert mindig csak 1-2 ponttal maradtam le a bejutástól. A harmadik évben, a felkészülés közben kezdtem el foglalkozni a szobrászkodással. Kinéztem egy fazekasságot oktató iskolát arra az esetre, ha a pszicho felvételi megint nem sikerülne. Aztán amikor a szóbelire mentem, már abban reménykedtem, hogy olyan tételt húzzak, amit nem tudok…
Sajnos a választott iskolában csak korongozást tanítottak, engem pedig inkább a szobrászkodás vonzott. Rettentő sok dologra kellett ezért magamnak rájönnöm, autodidakta módon elsajátítanom. Viszont ekkor kezdett világossá válni, hogy én tényleg ezt szeretném csinálni, mert életemben először történt meg velem, hogy a szabadidőmet is arra áldoztam – ráadásul nagy kedvvel – amivel az iskolában is foglalkoztam. Aztán a suli után jött egy lehetőség, egy barátom helyet ajánlott a műhelyében…
A legelején mivel, hogyan, milyen technikákkal kezdted a szobrászkodást, a keramikusságot?
Az agyag csak később jött, kezdetben sógyurmával dolgoztam. Kicsit komolytalannak tűnhet, mert erről az anyagról az emberek többségének az óvodai foglalkozások emlékei szoktak beugrani… Úgy kezdődött a dolog, hogy amikor új lakásba költöztünk, szerettem volna egy sarkot a szobámban, ahol a falakon mindenféle egzotikus álarcok lógnak. Sókerámiából készítettem az első pár maszkot, és nagyon megtetszett a dolog. Hamarosan már az összes falon szörnyfejek, ördögök, manók lógtak. Aztán találtam egy helyet, ahol vállalták agyagtárgyak bérégetését, és onnantól kezdve agyagból készítettem a tárgyakat. Persze ma már a saját kemencémmel égetek.
Milyen anyagokkal, festékekkel, mázokkal, technikákkal dolgozol, csak szabadkézzel, vagy használsz korongot is, minden darab egyedi, vagy sorozatgyártással is foglalkozol, alkalmazol rakú technológiát is?
Kísérletező típus vagyok, szeretek sok mindent kipróbálni. És a kerámiában rettentő sok lehetőség, felfedeznivaló van. Igazából a technikai lehetőségek szabnak a dolognak határt, például a rakuzást mindig ki akartam próbálni, de ahhoz szabad tér kell és speciális kemence…
Főleg egyedileg kiszobrászkodott tárgyakat készítek, de korongozással és kis példányszámban öntési eljárással sokszorosított tárgyak is kerülnek ki a műhelyből. Törekszem az egyediségre és ez nem csak olyan hangzatos szöveg. Azt gondolom, hogy ebben a szakmában a multikkal, a gyárakkal szemben csak ezzel lehet versenyezni.
És ami nagyon érdekel, mindaz, amit a honlapodon láthatunk, az számodra csupán izgalmas hobbi, vagy ebből is élsz?
Fogalmazzunk úgy, hogy próbálok ebből élni… Akiket megszólítok az alkotásaimmal, a fantasy, sci-fi és szerepjátékos társadalom, igen szűk réteg. Nehezíti a dolgot, hogy nálunk az emberek a tömegtermékekre vannak rászoktatva. És ez nem csak pénzkérdés. Egyedi megrendeléseket is vállalok, ahol a megrendelő gyakorlatilag bármit kérhet. Volt olyan, hogy egy srác online-játékbeli karakterét kellett elkészítenem. De rajz alapján készült már képregényfigura is, illetve Lovecraft novella leírása alapján Cthulhu szobor. Az emberek többsége mégis inkább egy Kínában sorozatgyártott műgyanta figurát vásárol ugyanezért a pénzért…
Yetirider
Mi volt előbb, a fantasyvilág, a sárkányok, az orkok és a rémek, a démonok vagy a cserepek, a kerámiák, a mécses- és a gyertyatartók szeretete?
Természetesen a szörnyek voltak előbb! A kerámia csak egy eszköz, amin keresztül a fantázia meg tud nyilvánulni. Ha mondjuk rajzolni, festeni tudnék jobban, akkor valószínűleg grafikus lennék.
Hogy ismerkedtél meg a fantasy világával -- könyveket olvastál, filmeket néztél, vagy szerepjátékokkal foglalatoskodtál?
Azt hiszem a Jackson-Livingstone-féle lapozgatós könyvekkel kezdődött a dolog. Azoknak az illusztrációi még mindig hatnak rám, néha még most is elő szoktam venni őket ihletszerzés céljából. Aztán persze ott voltak a műfaj klasszikus olvasmányai is, a Babó, a Gyűrűk ura, Ursula K. Le Guin könyvei, na meg a filmek…
Melyek a kedvenc történeteid, filmjeid, karaktereid? A szobraid alapján fel kéne őket egyáltalán ismerni, vagy ők a saját képzelőerőd teremtményei?
Előfordul, hogy egy-egy könyv, film megihlet, de magamtól ritkán „másolok”. Ha egy ilyen megrendelés jön, szívesen vállalom, mert kihívás, de a legtöbb szobrom nem kötődik már meglévő művekhez. Az alkotás folyamatában én épp a szabadságot szeretem, azt hogy a saját fantáziámat élhetem meg általa.
A sci-fi is közel áll hozzád? Valahol ihletőként említetted Lovecraft, a steampunk, sőt, Philip K. Dick nevét. Cthulhun kívül kit/ mit örökítettél agyagba a fantasztikum tudományosabb részéből?
Cthulhu
Azt gondolom, hogy alapvetően a fantasy műfaj az érzelmekről, az ösztönről szól, belső világunk, vágyaink fejeződnek ki benne. Ezért vannak benne csinos amazonlányok és legyőzendő, gonosz sárkányok. A sci-fi viszont egy filozofikus forma, kérdésfelvetéseivel a világ működését, értelmét kutatja. Persze ezzel most durván sarkítottam, de például P. K. Dick Ubik-ja, vagy Greg Egan Karantén c. könyve erősen befolyásolta a világról alkotott képemet. Azt hiszem, hogy az alkotásban eléggé ösztönösen működök, ezért talán a sci-fi-szeretetem kevésbé jelenik meg a tárgyaimban. Az agyag amúgy is egy kaotikus anyag, nehéz rábírni, hogy szabályos mértani formákat vegyen fel. Könnyebb szörnyeket, orkokat, manókat megformázni belőle, mint robotot vagy űrhajókat. Talán ezért is hatnak rám Lovecraft művei: az ő teremtményei a lehető legtávolabb állnak a szabályosságtól.
Az ART.RPG.HU-n bemutatott munkáid alatt meglepően élvezetes történecskékkel meséled el a karakterek hátterét. Krisztián, te még írni is tudsz? Olvashatjuk valahol az írásaidat, vagy csak itt éled ki magad?
Nem, ezeket a sztorikat csak saját szórakoztatásomra találom ki. Sokszor a szobrok, falidíszek készítése közben, ahogy a figurák „életre kelnek”, egy-egy történet is kibontakozik a fejemben róluk. Ha van időm, leírom őket. Amikor elkezdtem készíteni egy falidísz sorozatot „Manókirályság” címmel, még egy kis szótárt is készítettem manónyelvből…
Batta Klat
„Batta Klat (Fekete Csont) a Snorgbu (orrtörő) törzs duddudippája azaz törzsfőnöke volt. Kemény fickó hírében állt és mindig azt hangoztatta, hogy az igazi manó nem eszik mást csak patkányt, kígyót, csigát, varangyot… Amikor az új királyt megkoronázták, nagy haragra gerjedt, mert köztudott volt, hogy Draggaroarga király nagy rajongója a csokoládénak. Batta Klat nem tartotta tisztességes manóhoz méltónak az efféle szenvedélyt ezért fellázadt a király ellen. Sikerült maga mellé állítania más törzseket is (pl. a Disznóorrmány törzset és a Csontszopogató klánt) és háborút hirdetett a gaz csokizabáló uralkodó ellen. A manóbárdok a Patkánymajszoló háborújaként énekelték meg az esetet. Hosszú küzdelem után Batta Klat a Troll mezei csatában megverte a király seregét. Draggaroarga királynak azonban sikerült megszöknie a csatamezőről. A palotába vágtatott és bezárkózott a trónterembe. Batta Klat követte őt. Ahogy a palota lépcsőin rohant felfelé, már érezte a szájában a győzelem ízét (meg volt győződve arról, hogy a győzelemnek patkányhús íze van). Sajnos ekkor történt egy kis baleset. A trónterem ajtaja előtt ugyanis véletlenül rálépett egy csokit majszoló patkányra. (abban az időben a palotát elárasztották a patkányok, akik messzeföldről érkeztek a király hatalmas csokiraktárának hírére) Batta Klat felbukott a patkányban, beverte a fejét a trónterem ajtajába és elájult. Amikor magához tért semmire sem emlékezett. Így ért véget a Patkánymajszoló Háborúja. A király kegyes volt és nem végeztette ki őt. Sőt, hogy kimutassa nagyvonalúságát, kinevezte Batta Klatot személyes ételkostolójának…” (H. K., Batta Klat.)
És megvalósult már valami a marionett bábus filmtervedből?
Egyelőre még nem, de hát ez egy hosszabb lélegzetvételű dolog. Onnan jött az ötlet, hogy a szobrok ugyebár statikus tárgyak és elgondolkoztam azon, milyen jó lenne olyan figurákat alkotni, amelyek meg tudnának mozdulni, „életre tudnának kelni”. Pár karakter már megszületett, a sztori is alakul, de még sok minden hátra van, mire ez összeáll egy egésszé…
Justice
Milyen további elképzeléseid, terveid vannak, merre lehet továbbfejleszteni, vinni a darklightos kerámiák világát?
Szeretnék külföld felé nyitni. Amerikából gyakran jönnek érdeklődő, vásárlási szándékot jelző e-mailek, de a posta megbízhatatlansága és a postaköltség elrettentő tarifái miatt egyelőre elég nehéz ezekre a levelekre pozitív választ adni. Az alkotás terén pedig amíg van mit kipróbálni, megtanulni, addig tervek is lesznek. Jó lenne például nagyobb szobrokat is létrehozni. Ezt az égetőkemence mérete igen fájdalmasan behatárolja. De majd egyszer azért szeretnék egy kínai cserépkatonát elkészíteni…
Mi meg majd egyszer szeretnénk ebben a kiábrándítóan hagyományos világunkban sok
fantasztikus cserépfigurával találkozni…
Hartmann Krisztián alkotásai honapján megtekinthetők, on-line rendelhetők:
www.darklight.hu
Interjút készítette:
Odo
© Solaria Sci-Fi Magazin . Minden jog fenntartva.
