Pár perces beszámoló az idei Könyvhétről. A Vörösmarty téren tarkálló könyvkupacok és kavargó tömeg idei legnagyobb élménye számomra az volt, hogy kíméletlenül ki lettem nevetve. Pedig eleve azzal ültem le a fehér műanyag székbe facet to face az íróval, hogy határozott hangon megkértem a szerzőt, mellőzze a derültséget. Amikor azonban meglátta a nagy lendülettel elé fektetett dedikálandó könyveket, mégsem tudta megállni. Persze, látva finom nevetőráncait már én sem. Hát persze, hogy egy jót vigyorogtunk, amikor a 32 és 27 éves könyveket méregettük! De végül is, sohasem késő…
Aztán röviden beszélgettünk, és választ kaptam mindkét kérdésemre, melyeket már a földalattin gondosan előkészítettem. De mindkettőnk mentségére mondom, hogy a „rendkívül furfangos”és szerfelett intellektuális érdeklődésem az alany számára is kielégítőnek tűnt.
Tehát konkretizálva a kérdésekre adott válaszokat: igen, Szentmihályi Szabó Péter azért (is) kezdett el sci-fit írni, mert abban az időben sok minden más (amiben gondolatait kifejezhette volna) nem jelenhetett meg.
És nem, ma már nem érzi szükségét annak, hogy visszatérjen a sf témához… De mégis, — helyesbített Sz. Sz. P. gyorsan — mert ebben az évben a Vörösmarty téren éppen egy mellényzsebben is elférhető mini könyvet dedikált, melynek címe „66 új mini sci-fi”.
Természetesen azt is gyorsan magamévá tettem, dedikáltattam, és már bele
is néztem. Nem cyberpunk, nem steampunk, nem soft, nem hard és nem is
más altípus, viszont szórakoztató, ironikus, szatirikus minitörténetek a
jövőről egy jókora adag politikai szellemességgel fűszerezve. Az író
szavaival politikai sci-fi. (Szó esik többek között Nagy-Szlovákiáról,
a Földön kívüliek látogatásáról Budapesten, Széchenyi időgépéről,
Alternatív történelemről és a Földön kívüli macskákról is.
Aki szereti a sziporkákat, ne hagyja ki!
